A tuberkulózis

A tuberkulózis ragályos fertőző betegség, melyet egy, a levegővel terjedő baktérium, a Mycobacterium tuberculosis okoz.

A gümőkór általában a tüdő betegsége, de szinte bármely más szervet megtámadhat. Más Mycobacterium-fajok is vannak (Mycobacterium bovis vagy Mycobacterium africanum), melyek ritkán hasonló betegséget okoznak.egyharmadának

A tüdőbaj sokáig komoly gondot jelentett a közegészségügy számára. A XIX. században, Európában ez a betegség volt felelős az összes haláleset 30%-áért. A tuberkulózis-ellenes antibiotikumok bevezetése, az 1940-es évektől úgy tűnt, a gümőkór elleni háború eldőlt. Sajnos ez egyáltalán nem így van, és több tényező - az elégtelen közegészségügyi helyzet, az AIDS miatti gyengült immunrendszer, a gyógyszerekkel szembeni rezisztencia, és a világon, sok helyen jellemző nagyfokú szegénység - tehet arról, hogy a tüdőbaj a mai napig halálos betegség maradt. Világszerte évente 8 millió új, tünetekkel járó tuberkulózis esetet észlelnek és 3 millióan halnak bele a betegségbe. Feltételezik, hogy a világ teljes népessége van egyfajta rejtett (látens) tuberkulózis fertőzése, de ezeknek csak körülbelül 5-10%-a megy át aktív betegségbe.

Az Egyesült Államokban és más fejlett országokban a gümőkór gyakoribb szokott lenni idősekben, szegényebb országokban viszont inkább fiatal felnőttek betegsége. Az Egyesült Államokban a 2000-ben jelentett esetek 22%-a 65 évnél idősebb volt. Idősebb egyénekben azért gyakoribb a betegség, mert feltehetően akkor fertőződtek meg, amikor a tüdőbaj még elterjedtebb volt. Ahogy a korral az ember védekezőrendszere hanyatlik, addig szunnyadó (latens) kórokozók léphetnek működésbe. Szerencsére a tuberkulózis időskori előfordulása csökken, mert az időskorba lépő nemzedékek fertőzöttsége egyre csekélyebb.

Mivel a tüdőbaj Európában tovább tartotta magát, mint bárhol máshol, Amerikában az európai származásúak valamivel ellenállóbbak a betegséggel szemben, mint az olyan területekről bevándorlók, ahol a tüdőbaj újabb keletű. Mindenesetre az Egyesült Államokban sűrűbben fordul elő tuberkulózis a színes bőrűek, bennszülött amerikaiak, egyéb kisebbségek, és nem európai bevándorlók körében. Emellett a felsorolt csoportok általában szegényebbek is, zsúfoltan élnek, és orvosi ellátásuk is bizonytalanabb - e körülmények kedveznek a tüdőbaj terjedésének.

A fertőzés kialakulása

A legtöbb fertőző betegség (például a tüszős mandulagyulladás vagy a tüdőgyulladás) mindjárt azután kifejti hatását, hogy a kórokozó a szervezetbe kerül, és a fertőzött személy 1-2 hét múlva szemmel láthatóan is beteg. A tüdőbaj esetében ez nem így történik.

A fertőzés állomásai

A fiatal csecsemők kivételével nagyon ritka, hogy a fertőzött személy rögtön az után megbetegszik, hogy a tuberkulózis baktériuma a szervezetbe kerül (primer fertőzés). A tüdőbe kerülő baktériumok közül sokat elpusztít a szervezet természetes védekezése. Amelyeket nem, azokat a makrofágoknak nevezett fehérvérsejtek kebelezik be. Az ily módon elfogott kórokozók a sejtekben éveken át életképesek maradnak, "szunnyadó" állapotban, mintegy befalazva a sejten belül (látens fertőzés). Az esetek 90-95%-ában azután a kórokozók ebben az állapotban maradnak, betegséget nem okoznak, de 5-10%-ban működésbe lépnek, szaporodásnak indulnak. Eme aktív szakban jelentkeznek a betegség tünetei a fertőzött egyénen, aki terjesztheti is a kórt.

Az esetek több mint felében az első két év során lépnek működésbe a tüdőbaj kórokozói, de ez jóval később is bekövetkezhet. Az orvosok számára sem mindig világos, mi váltja ki a szunnyadó baktérium aktiválódását, de erre gyakran akkor kerül sor, amikor az illető immunrendszere károsodik - például nagyon előrehaladott korban, kortikoszteroidok hatására vagy AIDS-ben. Számos fertőző betegséghez hasonlóan a gümőkór gyorsabban halad előre és sokkal veszélyesebb a gyengült védekezőrendszerű betegekben. Ilyen személyek számára (tehát például a nagyon fiatal és nagyon idős egyének, és a HIV-fertőzöttek) a tuberkulózis életveszélyes lehet.

A fertőzés átvitele

A Mycobacterium tuberculosis (Koch-bacillus) csak az emberben él; nem lehetnek számára gazdaszervezetek sem állatok, sem rovarok, sem a talaj vagy más élettelen tárgy. A gümőkór emberre csak egy másik emberről terjedhet, olyanról, akinek aktív betegsége van. Ilyen személytől érintéssel nem kapható el, mert a kórokozó csak a levegőn át terjed. Kivételt képez a Mycobacterium bovis, egy állatokban élő baktérium. Fejlődő országokban gyermekek fertőződhetnek meg vele, ha beteg marhából fejt forralatlan tejet isznak.

Azok a személyek, akiknek tüdejében aktív gümőkór zajlik, a levegőn át terjesztik a kórokozót köhögéssel, tüsszentéssel, de már a beszéddel is. Az ily módon a levegőbe jutott baktériumok több órán át ott maradhatnak, és ha valaki belélegzi azokat, megfertőződhet. Azok, akiknek látens fertőzésük van, vagy akiknek tuberkulózisa nem a tüdőt érinti, nem ürítik a kórokozót a levegőbe, és nem terjesztik a fertőzést.

A fertőzés tovaterjedése 

A gümőkór szunnyadó fertőzésből betegségbe való átmenete nagyon változó. Fekete bőrűekben és amerikai bennszülöttekben (indiánokban) például gyakran gyorsabban fejlődik ki, mint fehérekben, az ellenállóképesség örökletes különbségei miatt. A védekező rendszer állapota természetesen szintén közrejátszik. Az aktív betegségbe való átmenet sokkal valószínűbb és sokkal gyorsabb AIDS-betegekben. Ha AIDS-es beteg Mycobacterium tuberculosis-szal fertőződik, 50% az esélye, hogy aktív tüdőbaj fejlődik ki nála 2 hónapon belül, azon túl pedig minden évben 5-10%.

Teljesen ép immunrendszerű egyénekben a kifejlett tuberkulózis többnyire a tüdőre korlátozódik (tüdőgümőkór). Ha a betegség más szervekben is kialakul (extrapulmonális tuberkulózis), az annak következménye, hogy a tüdőbeli fertőzés a vérrel máshova is eljutott. A tüdőhöz hasonlóan a fertőzés nem feltétlenül jár betegség kialakulásával e szervekben, mivel a kórokozók életképesek maradhatnak egy parányi helyen elkülönülten. Az élet során később ismét aktiválódhatnak, és az illető szervre jellemző tüneteket okozhatnak. Terhes nőkben a tuberkulózis baktériumok még a magzatra is átterjedhetnek és megbetegíthetik; az ilyen veleszületett gümőkór azonban ritkaság.

Megelőzés

Két módja van a megelőzésnek: megállítani a betegség terjedését és kezelni a korai fertőzést, mielőtt az betegséggé fejlődik. Mivel a tüdőbaj kórokozói a levegővel terjednek, friss levegővel és kellő szellőztetéssel csökkenteni lehet a baktériumok számát, és terjedésük esélyeit. A csíraölő (germicid) hatású ultraibolya fény olyan helyeken használható a levegővel terjedő Koch-bacillusok elpusztítására, ahol veszélyeztetett emberek tartózkodnak, tehát hajléktalan szállásokon, börtönökben, kórházak és ügyeleti helyiségek váróiban.

Minthogy a tuberkulózist csak az aktív betegségben szenvedő egyének terjesztik, a betegség korai felismerése és kezelése az egyik legjobb módja a terjedés megakadályozásának. A tüdőbajban szenvedőknek zsebkendőbe kell köhögniük, hogy a kórokozókat ne terjesszék, és elkülönítve kell maradniuk, amíg a köhögés meg nem szűnik. A megfelelő antibiotikummal való néhány napos kezelés után a beteg már kisebb valószínűséggel adja át a tüdőbajt, és rendszerint elég egy vagy két hétre elkülöníteni. Ha azonban az illető veszélyeztetett emberekkel dolgozik (például kisgyermekekkel vagy AIDS-betegekkel), a köpetminták ismételt vizsgálatával lehet eldönteni, mikortól nem áll fenn a fertőzés átvitelének veszélye. Azokat is hoszszabb időre szokták elkülöníteni, akik a kezelés mellett továbbra is köhögnek, akik nem szedik gyógyszereiket rendesen, vagy a gyógyszerekre érzéketlen, rezisztens TBC-jük van, hogy a kórt ne terjesszék.

A megelőzéshez tartozik az is, hogy kezelésben részesítik a még nem beteg személyeket, akiknek tuberkulin-tesztjük pozitív volt. Az izoniazid nagyon hatékonyan állítja meg a fertőzést, még mielőtt az aktív betegséggé lesz. Naponta kell szedni 6-9 hónapig. Újabban rövidebb kezelésre is van lehetőség rifampinnal, amit pirazinamiddal együtt adnak minden nap 2 hónapig, vagy rifampint önmagában 4 hónapig. A megelőző kezelés egyértelműen annak a fiatal korosztálynak használ, akiknek tuberkulin bőrtesztjük pozitív. Idősebb egyénekben is van értelme, akik tüdőbaj szempontjából veszélyeztetettek (például akiknek a bőrpróba eredménye negatívból pozitívba vált, akik nem régen találkoztak a betegség forrásával, vagy akiknek védekezőrendszerük gyenge). Olyan idősebb felnőttekben, akiknek sokáig tünetmentes (latens) fertőzése van, az antibiotikumok mellékhatásai nagyobb fenyegetést jelentenek, mint az aktív gümőkór kifejlődése.

Ha valaki, akinek kóros tuberkulin bőrpróbája volt, HIV-vel fertőződik, nagy a veszélye, hogy a fertőzés kifejlett betegségbe megy át. Ugyanígy, a kortikoszteroid-kezelésben részesülők fokozottan veszélyeztetettek a szunnyadó tüdőbaj aktiválódása szempontjából. Ezért az ilyen egyének tuberkulózis-fertőzöttségét általában kezelni kell.

A fejlődő országokban sokhelyütt a BCG nevű oltást használják a súlyos szövődmények, például az agyhártyagyulladás megelőzésére olyan személyekben, akiknél fennáll a Mycobacterium tuberculosis-fertőzés kockázata. A BCG valós értéke vita tárgya, és az oltóanyag csak azon országokban van forgalomban, ahol igen nagy a gümőkór-fertőzés veszélye. Folyik a kutatás egy hatékonyabb vakcina irányában. A születéskor BCG-oltásban részesült egyének mintegy 10%-ának tuberkulin bőrpróbája 15 évvel az oltás után is pozitív lehet, annak ellenére, hogy a tuberkulózis kórokozójával nem találkoztak. Mégis, a későbbi élet során kórosnak észlelt bőrpróbát ennél gyakrabban írják a korábbi BCG számlájára. Sok országban a tüdőbaj megbélyegzést jelent, és sok ember vonakodik tudomásul venni még a tünetmentes fertőzöttséget is, nem hogy az aktív betegséget.

Forrás: doktorinfo.hu