Táplálkozási zavarok: Bulimia nervosa

A táplálkozási zavarok sorában sajnos nem az anorexia az egyetlen. A bulimia nervosa mintegy háromszor gyakoribb az anorexia nervosánál, és jóval nehezebben felismerhető.

 

Mi a bulimia?

Az evés zavarai között az anorexia nervosa régóta ismert kórkép, a bulimia nervosa viszont mindössze két évtizede vált hivatalosan betegséggé.

A bulimia nervosa jelentése a görög ökör-étvágy (boüsz-limosz) kifejezésből származik és sokszor az anorexia nervosához társul. Kialakulása általában 17-25 éves korosztályra tehető, akik már érettebb személyiséggel rendelkeznek. Nehezen észrevehető, mivel általában normális testsúllyal jár, de mindenféle testalkatnál előfordulhat.

A bulimia nervosa ismétlődő kényszeres falásrohamokból áll, amelynek során a beteg elveszti az evés feletti kontrolt. Ez egyrészt azzal az érzéssel jár, hogy képtelen abbahagyni az evést, másrészt pedig nem tudja irányítani, mit és mennyit eszik. Rövid időn belül olyan hatalmas mennyiségű – főleg magas kalóriatartalmú, akár 20.000 kalóriás – ételt képesek megenni, ami határozottan több mint amennyit az emberek többsége az adott körülmények között (pl. az éjszaka közepén egy szál köntösben a nyitott hűtőszekrény előtt állva) és hasonló alkattal ugyanennyi idő alatt elfogyasztana (például egy liter fagylalt, egy egész torta és egy doboz keksz).

Súlyos esetekben napi 8-10 falásroham és hányás is előfordulhat! A mértéktelen evés kezdetben megszabadítja a pácienst a feszültségtől, de ezt a kis megkönnyebbülést szinte azonnal szörnyű bűntudat és főleg önmagától való undor követi. Ilyenkor az önutálattól hajszolt beteg meghánytatja magát, kezdetben a torkán ledugott ujjával, de később már akaratlagos hányásra is képes lehet. Sokszor más nem megfelelő módszert is alkalmaz, mint például hashajtók vagy vízhajtók szedése, szigorú diéta vagy koplalás és túlfeszített, rögeszmés sportolás.

Egyéb szokatlan, az étellel kapcsolatos szokások is kialakulhatnak. Némelyek játszanak a tányérjukon lévő étellel (pl. pici darabkákra vágja fel a húst), vagy rengeteg mennyiségű cukorkát vásárolnak. Amikor ezekre a rossz szokásokra figyelmeztetik őket, hajlamosak a tagadásra. Az önértékelésre – akárcsak az anorexiásoknál – aránytalanul nagy hatást gyakorol a testforma és a testsúly, ezért naponta többször is mérhetik a súlyukat. A bulimiások mivel gyakran normál testsúlyukat megtartják, és falás-hányás rohamaikat általában sikerül titokban tartaniuk, nagyrészt leplezni tudják betegségüket.

Árulkodó jelek lehetnek azonban az önhánytatástól kialakult bőrkeményedések a kézháton, a fogak hirtelen gyors elromlása (ezért a rejtett zavar felismerésében a fogorvosok szerepe jelentős lehet), étkezések utáni eltűnés, rossz lehelet, közös mellékhelyiség túlzott illatosítása. Közös háztartásban megfigyelhető a falásrohamokhoz kötött nagy mennyiségű étel „eltűnése” is.

 

Bulimia tünetei

A bulimia tünetei sokban hasonlítanak az anorexia tüneteihez, a két kórkép gyakran kevert formában is észlelhető (bulimarexia).

  • Visszatérő falási epizódok. A falási epizódra mindkét alábbi pont jellemző:
    • Adott (például kétórányi) időtartam alatt olyan mennyiségű étel elfogyasztása, amely biztosan nagyobb, mint amennyit a legtöbb ember megenne hasonló időtartam alatt és hasonló körülmények között.
    • Az epizód alatt jellemző az étkezés feletti kontrollvesztés (pl. olyan érzés, hogy nem tudja abbahagyni az evést, vagy nem tudja kontrollálni, hogy mit és mennyit eszik).
  • A súlygyarapodás megakadályozása érdekében ismétlődően alkalmazott kompenzáló viselkedésformák, mint önhánytatás, hashajtók és vizelethajtók használata, beöntés, koplalás vagy túlzott testgyakorlás.
  • Mind a falás, mind a kompenzáló viselkedésformák hetente legalább kétszer és legalább három hónapon át jelentkeznek.
  • A gyakori önhánytatás és a hashajtók igénybevétele veszélyes, mivel a szervezet só- és vízháztartása felborul, amely izomgyengeséget és szívritmuszavart okoz.
  • Emésztőrendszeri károsodás: a falási rohamokkal kapcsolatos szövődmények az emésztőrendszert is károsítják (pl.: gyomorrepedés). A sűrű hányás fogínysorvadással jár és lemarja a fogzománcot, ezért fontos a fogorvosok szerepe a betegség felismerésben, mivel ők veszik észre az első bulimiára utaló tüneteket.
  • Az önértékelést túlzottan befolyásolja a test alakja és súlya.

 

Bulimia típusai

 

  • Purgáló típus: a bulimia nervosa aktuális epizódja alatt a beteg rendszeresen foglalkozik önhánytatással, hashajtók és vizelethajtók használatával vagy beöntéssel.
  • Nem purgáló típus: a bulimia nervosa aktuális epizódja alatt a beteg nem foglalkozik purgáló viselkedésformákkal (önhánytatással, hashajtók és vizelethajtók használatával, beöntéssel), hanem a kompenzáló viselkedés egyéb formái megfigyelhetők (például: koplalás vagy túlzott mértékű testgyakorlás).

 

Bulimia kezelése

A testi szövődmények (alultápláltság, káliumvesztés) korrekciója, hiányállapotok kezelése az első lépések közé tartozik.

A bulimia kezelésében az enyhébb esetekben a táplálkozási szokásokat célzó pszichés tanácsadás, vagy az önsegítő kalauzok és csoportok is eredményt hozhatnak. Az alkalmazott gyógyszeres- és pszichoterápiás módszerek hasonlóak az anorexia esetében leírtakhoz. A kórházi felvétel szükségességét a tünetek súlyossága és a családi diszharmónia mértéke határozza meg.

Súlyos testi szövődmények, öngyilkossági veszély, az impulzuskontroll társuló súlyosabb zavarai, teljesen kontrollvesztett táplálékfelvétel, vagy ambuláns kezelésre nem javuló makacs tünetek indokolják általában a felvételt. Az impulzuskontroll zavarok: a végzett cselekmény végrehajtását fokozódó feszültség előzi meg, és átmeneti öröm, feszültségcsökkenés, kielégültség követi. A feszültségcsökkenés társulhat bűntudattal vagy megbánással is. Az impulzuskontroll zavarok esetén betegségről csak akkor beszélünk, ha a viselkedés jelentősen zavarja az egyén vagy a környezet mindennapi életvitelét. Ide tartozik pl. a hajtépés, körömrágás, lopás, szexuális gátlástalanság, drogfüggőség, ezek társulhatnak az evészavarokhoz is. A kezelőkkel való együttműködést leginkább az impulzuskontroll zavarai nehezítik. Bulimiában meglehetősen nagy (10% körüli) a terápiából való lemorzsolódás.

A pszichoterápiát tekintve a bulimia kezelésében többféle terápiás megközelítésnek van értéke. A viselkedés- és kognitív terápiák igen hasznosak lehetnek a jelentősen megváltozott táplálkozási szokások korrekciójában. Közöttük különösen fontos az expozíció és válaszmegelőzés módszere: a beteg túlevését (ez az expozíció) nem akadályozzák meg, de a következményes hányást (válasz) igen. A személyes kapcsolatok átértékelését fókuszba állító interperszonális terápia hatékonysága szintén jó. A pszichodinamikus terápiák szerepe is nagy, különösen a traumatikus élmények feldolgozásában, melyek között a szexuális abúzus gyakori. A szexualitással kapcsolatos egyéb problémák is gyakoriak, például nemkívánatos terhesség megszakítását követően kezdődnek a tünetek.

A családterápia itt is hasznos, a fiatalabb, 18 éves kor alatti betegek esetében gyakorlatilag megkerülhetetlen. A hipnózis szerepe a disszociatív altípusban nagy (pszichiátriai zavar, amikor a beteg nem tudatosan hanem „transzban” cselekszik a falásrohamok alatt), ezek a betegek kifejezetten fogékonyak is a hipnotikus tudatállapot-módosulásra. A csoportterápiák különböző orientációval működnek, itt a terápiás gazdaságosság is fontos tényező. A táplálkozási tanácsadás bevezetése a terápiás programba javíthatja a felépülés esélyeit.

Az evészavarok komplex volta az egyes terápiás módszerek kombinálását is szükségessé teheti, ezért a speciális evészavar-klinikákon ma döntően integratív szemlélettel folyik a kezelés. Ebben a gyógyszerek mellett az egyéni dinamikus terápiának, a családterápiának, a kognitív-viselkedésterápiának, a csoportterápiáknak van leginkább szerepük.

 

Az evészavarok prognózisa

 

Az evészavarok lefolyása általában krónikus, nem ritkán évekig, évtizedekig is húzódhatnak. A krónikus lefolyás az életminőséget súlyosan rontja. Spontán javulás főleg az enyhe kórképekben fordulhat elő.

Bulimia esetében a tünetek jelentős csökkenése a kezelt betegek kétharmadában észlelhető. A teljes tünetmentesség azonban ritka, jóval gyakoribb, hogy egyes tünetek évekig fennállnak. Az enyhébb tünetekkel járó, ambulánsan is kezelhető formák prognózisa jobb. Az alapellátás sokat tehet a rejtett zavarok felismerése ügyében. Ha fiatal lány kóros soványsággal, amenorrhoeával (legalább három egymást követő menstruációs ciklus hiánya, ha az egyébként elvárható lenne) vagy erősen romló fogzománccal jelentkezik, fel kell merülnie az evészavarok gyanújának is.

 

Forrás: egeszseg.hu