November 8.: Nemzetközi radiológiai nap

Würzburg, november 8. – Ezen a napon fedezte fel laboratóriumában a róla elnevezett sugárképet Wolfgang Conrad Röntgen.

Wolfgang Conrad Roentgen, akinek a nevét az egyszerűség kedvéért Röntgennek írjuk a cikkben, 1894-től foglalkozott a katódsugarak vizsgálatával. Tudományos pályafutása már korábban is eredményes volt.

Röntgen előtt több neves tudós is kísérletezett a témakörben, így Tesla, Lénárd Fülöp, Hertz, Edison vagy Hittorf. Utóbbi vákuumcsővel munkálkodott, és megfigyelte a cső negatív elektródájából kijövő sugárzást. Ezt a sugárzást 1876-ban Eugen Goldstein elnevezte katódsugárzásnak.

William Crookes majdnem learatta a babérokat, de mivel nem folytatta kísérleteit, most nem ő a cikk címadója. A róla elnevezett Crookes-csőbe – amelyben az elektródák feszültségben állnak – fotólemezt tett, és azon árnyékfoltok keletkeztek.

1895 novemberében Wilhelm Conrad Röntgen – miközben bütykölt a laboratóriumában – különös megfigyeléseket tett.

November 8-án azt vette észre, hogy egy fotólemez, ami egy asztal alsó fiókjában, egy bőrtokban volt fekete csomagolópapírba csavarva, rejtélyes módon fényt kaphatott, mert egy kulcs képe jelent meg rajta. A helyiségben az egyetlen kulcs a kertkapué volt, ami ugyanennek az asztalnak a felső fiókjában hevert. Több mint egy éve tették oda.

 

A Crookes-féle cső:

Röntgen feltételezte, hogy a Crookes-csőben lévő katódsugárzás lehet az oka a fotólemezen megjelenő képnek. Kéthetes kísérletezés során bizonyította ezeknek a rejtélyes sugaraknak a létezését, amit X-sugaraknak nevezett el. Megállapította, hogy a sugárzás áthatol fán, papíron, ruhán, sőt, a legtöbb fémen is, kivéve az ólmot. Eltérő mértékben nyelődik el, és a fényhez hasonlóan egyenesen áramlik, valamint fényképfelvételeken rögzíthető.

 

A kísérlet részletei

Kísérleteiben Röntgen bárium-platina-cianid sóval átitatott papírt függesztett a labor falára. Amikor bekapcsolta a Crookes-csövet és a papírra irányította, a papír halván zölden világítani kezdett. Amikor egy vaslemezt tartott a papír elé, a papír fekete maradt a vaslemez helyén és csak a többi helyen világított. Röntgent megdöbbentette, hogy a vaslemezt tartó kezének csontjai is meglátszódtak a képen. Amikor ujjait mozgatta, az azokat körülvevő zöld körvonal ugyanúgy mozgott. A fényforrás megszűnt, amikor a kisülési csőről a feszültséget lekapcsolta.

Röntgen segítségül hívta feleségét, aki egyébként pánikba esett a kísérletek alkalmával, szerinte ugyanis a sugarak a halál hírnökei voltak. Röntgen éjjel-nappal dolgozott, majd mintegy 20 perces expozíciós idővel elkészítette felvételét felesége kezéről.

1895. december 28-án jelent meg az első írásos közlemény a felfedezéséről, és egy hónapon belül már az egész világ erről beszélt, az orvosok gyakorlatilag ujjongtak.

 

Az első röntgenkép:

1896 januárjában Würzburgban tartott előadást a tudós, aki felvételt készített a neves anatómus, Köllikker kezéről az előadás alatt. Ő javasolta, hogy az X-sugarakat nevezzék el Röntgenről.

Röntgen számtalan kitüntetést kapott, az egyik nemesi címre jogosította volna, de visszautasította, sőt, szabadalmát sem adta el.

Még két nagyobb kutatást végzett a témában. Az első eredményei után alakították ki a röntgencsöveket.

Röntgen nem csak emiatt vonult be a történelembe, ha esetleg ez nem lenne éppen elég. Felfedezéséért 1901-ben ő kapta meg az első fizikai Nobel-díjat.

A röntgensugárzás orvosi célú felhasználását először John Hall-Edwards vizsgálta, hogy aztán az egész világon elterjedjen a korszakalkotó módszer.

 

Forrás: 24.hu